Crewbag vadászat

Végre elérkezett a várva várt 2 nap off, ámbár mind tudjuk, hogy ezek a piciny boldogságos órák észrevétlenül tovatűnnek.. 5 nap koránkelés után este hamar ágybadőlök, és minden további nélkül képes vagyok 13 órát szundítani. Kedvenc munkáltatóm azonban álmomban sem hagy nyugodni mostanában, éjjel is folyton a büfékocsit pakolom, csak a helyszín változik időnként, a repülő távolabbi kontinensekre vagy épp a Balatonra száll :) Az első szabadnap másra nem marad erőm, mint egy House részre, no meg azért megsütögetem a szokásos pénteki halamat.
Másnap elhatározom, hogy valami hasznosat mégis véghezviszek. Reggeli joggingolásra is ráveszem magam, aztán Zsoltival és Mariannal (ő is pozsonyi kurzustárs volt) úgy tervezzük, elkocsikázunk Braintreebe új munkásbőröndöt azaz crewvaget venni. Pár hete tervezek már új húzós táskát beszerezni, mert amit az egyenruhával kaptunk annak a kerekei széthasadtak és a két gumiabroncs közé minden 100 méteren beszorul 1 kavics amitől aztán nem tud forogni a kerék.. Szóval néhány hete ráálltam a crewbag-keresésre, ezáltal a látásom is kiéleződött a reptér millióféle bőröndjére. A minap le is szólítottam egy fazont aki épp a gépére tartott hogy ugyan árulja már el, hol vette ezt a tuti kis táskáját mert elég jól néz ki. No és ő ajánlotta a braintree-i outlet falut, ami olyasmi, mint Parndorf. A kocsis terveinkenek viszont reggel lőttek, mert Zsoltit behívták ügyeletről. Pedig már épp szakállat akart növeszteni, mert ez volt a 2. ügyeletes napja, aztán 3 off következik. Ámde így meg kell borotválkozni, ez az egyik legfontosabb szabály a fiúknál.
Mariannal mindenesetre elbuszozunk Braintreebe, és valóban jó árak vannak az outlet boltokban, de a tökéletes crewbag (made in Svájc..) még így is sokba kerül. Lehet, hogy nekem magasak az elvárásaim? Nagy is legyen (de nem lépheti túl a kabintáska méretet), kemény is, görkorcsolyakereke legyen, hogy lehessen cserélni, és persze fekete és olyan formájú, mint amilyet a pilóták és a légiutaskísérők húznak maguk után. Ha már egyszer a repülőipar szolgáltatóoldalán állok, akkor ne legyen már ugyanolyan formájú táskám, mint az utasoknak nemdebár? :)
Mivel ma este éppen az éjjeli műszakra készülök ami holnaptól lép életbe, nem fekszem le korán, inkább megvárom Zsoltit, addig is elmesélem, hogyan is lakunk mi kedves kis angliai otthonunkban (bocsi hogyha már valaki hallotta).
Négyen magyarok egészen jóba lettünk Pozsonyban, illetve hatan is, csak 6 ember nagyon nehezen találna együtt szállást, 4 is alig, de szerencsénk volt, így Szandra, Zsolti, Laci és én összeköltöztünk Bishop's Stortford kertvárosában. Alapvetően nagyon jól megvagyunk, kisebb nézeteltérések vannak csak, amikor mondjuk túl sokat vagyunk együtt és zavarjuk egymás auráját, de leginkább ha elölhagyjuk a crewbagünket hogy mások átessenek rajta, vagy telepakoljuk az összes lehetséges asztalfelületet a gépen guberált magazinokkal.. A ház csodásan néz ki belölről, tényleg igényesen van kifestve, berendezve, mert a házinéniék maguk laktak itt, most pedig beköltöztek a garázsból átalakított lakrészbe. Az egyik legjobb, hogy kert is van, és végre ezen a héten grillsütőt is beszereztünk, így megkezdődtek a grillpartik, persze leginkább csak magunk közt, mert mi így szeretünk lazulni. Nem szoktunk amolyan kocsma meg egyéb züllött helyekre eljárni :) A ház talán egyetlen hátránya, hogy papírfalak vannak, így főleg Szandra érzékel minden apró és nagy neszt és aromát az alatta lévő konyhából és a mellette levő fürdőből. Ha fürdünk, mint vízesés a füle mellett, a reggeli rántottánktól tojásosat álmodik.. :)
Közben Zsolti hazaért, és a nagy hír, hogy eltűnt a NEW felirat a nevünk mellől a névsorban, így már lehetünk 2-es számú légiutaskísérők. Hűű, az elég jó pozíció, nem kell csomagokat pakolni, csak karikázgatni az utasok jegyét..