A mai nap az egyik legemlékezetesebb lesz az eddig tapasztaltak sorában. Rákészültem egy kellemes délelőtti oda-vissza Pisa-ra, fél 6-kor kezdünk, fél délre már itthon is vagyunk, mindenki boldog. 3-as légiutaskísérő lettem ma, így a gép közepén segédkeztem beszálláskor, olasz járatokon ez meglehetősen nehézkes dolog, mert sok nagy csomaggal jönnek, szerencsétlenkednek hogy hova is üljenek, hova is rakják az óriásbőröndöket :) Miután végre valahára mindenki leül, nagyot fújunk, hogy már csak egy visszaút van hátra.. Aztán Pisában kiderül, hogy madarak mentek az egyik pisai gépnek, így nekünk kell vinnünk pár száz utast Lameziába és vissza, mielőtt visszaindulunk... Oh no!! Az még 2x másfél óra plusz a beszállás ami a fent említettek szerint hosszadalmas és fáradságos a 100%-osan olasz járaton! És mivelhogy kellemes délelőtti elfoglaltságra számítottunk, négyőnk közül senki sem készült egész napi élelemmel, én odaadtam az egyik szendvicsem a lakótársamnak reggel mert neki nem volt, így már csak 1 szenya és 2 müzli maradt mára.. Valóban hosszadalmas a lameziai járatokra való beszállítás, de legalább az olaszok nem vesznek semmit és gyorsan végzünk a büfékocsival.. Egyedül kaparóssorsjegyet vesznek, azt nagyon komálják.. A főnök légiutaskísérő közben elégedetlenkedik, hogy nem voltunk elég határozottak az utasokkal, nem utasítottuk őket rögtön, hogy a bőröndjüket hagyják elöl a gépen, mert úgyse fog beférni, így le kell vinnünk a poggyásztérbe. Hát márpedig mi aztán határozottak voltunk, de csak az ésszerűség határain belül, pl amíg van hely a kalaptartóban minek vitessük le a bőröndöket a poggyásztérbe? De ezt a number 1 nem érti, riportolni akar minket juniorokat. Később odamegyek hozzá megbeszélni a kérdést és valójában csak nagyon fáradt és éhes és ezért van lent az ingerküszöbje. Nade hát ez akkor se mentség. Szerintem egy légiutaskísérő legyen türelmes a végtelenségig. A kolegákkal is.
Az utolsó járatra az eredetileg 4 órával korábban felszálló gépre várjuk az utasokat. Az olaszok egész türelmes népek, egyrészt senki nem ment haza az utasok közül, másrészt nem frusztráltak különösebben a késés miatt, ugyanúgy teszetoszák a helyfoglalást és pakolást illetően.
Végül 11.30 helyett 17.45-kor landolunk London Stansteden. Ha holnap dolgoznék, biztos törölnének a beosztásból mert nem lenne meg a 12 pihenőórám reggel 5 előtt.. De így semmi vész, megyek haza, hátha valaki főzött valamit, bár ha jól emlékszem minden lakótársam dolgozik. Szerencsére nem jól emlékszem és Zsolti élete eddigi legjobb (mellesleg első) lazagne-jét csinálja, és külön megkér, hogy emlékezzem meg róla a blogomban :) Tényleg parádés lett na. És egy kis gintonic méltó befejezése a napi kalandoknak. Honaptól a megérdemelt 2 nap off.......
No comments:
Post a Comment