Éppen az uborkaszezon közepe volt, fizetetlen szabadságokat adtak ki, január-február, a repülőipar megáll. Kellemes rövid napjaim voltak és örvendtem, hogy már nem vagyok újonc és nem nekem kell kint álldogálnom az utasokkal a fagyos télben. Angliában még csak elment, de Litvánia, Lengyelország már jóval hófúvásosabb helyeknek bizonyultak. Nos szóval éppen a téli állóvizes szezonban történt, hogy megboldogult a Magyar Légitársaság egyszercsak megszüntette a járatait, a konkurens cégek várakozásainak megfelelve. Így eshetett meg, hogy “Európa kedvenc légitársasága”, azaz a hűségesen szolgált Ryanair tüstént bejelentette, Budapestből bázist csinál, és kb. 30 új célállomással köti össze. Az utóbbi hetekben már felcsillant a szemünk, amikor megtudtuk, március végétől Stanstedről hetente legalább 4 járat fog közlekedni Budapestre, ám most aztán igazán felgyorsultak az események. Az eddigi tapasztalatok szerint ennél a cégnél minden logikának ellentmondóan hosszú hónapokat vagy akár éveket kellett várni mindenre: az előléptetésre, a transzferekre, a nyíló bázisokról nem is beszélve. Lengyel testvéreinknek már 3 éve ígérgették Wrocławot, később Varsót, Łódźot, és bár az előbbi megvalósulni látszik, a jelentkezések folynak, a bázis viszont még csak épül.. talán majd őszre.. Budapest azonban vészhelyzetbe került a Malév megszűnésével, és a Ryanair mint csodálatos megmentő léphetett elő, két héten belül biztosítva a zavartalan légi közlekedést. Ilyen rövid határidővel talán még soha nem írtak ki pályázatot cégen belül, két héten belül mind bázisvezetőre, mind vezető és junior légiutaskísérőkre szükség lesz a 4 új beüzemelendő gépre.
Nem teketóriáztunk sokat, minden lakótársammal együtt át is jelentkeztünk még aznap este, hiszen a határidő nem egészen 3 nap. És most várunk. Úgy tűnik ilyen ez a mai világ, egyik nap itt élsz, és ha vállalod, akkor a másik nap már teljesen új környezet vár, hiába tellett több hónapba, amíg ezt megszoktuk.
