Bulgária, Milánó

Az utóbbi napok sem maradtak kiemelkedő események nélkül.. vagy a kollegák, vagy az utasok mindig művelnek valami extrát..
A bolgár járat hosszúnak (3 óra) és igen unalmasnak ígérkezett, az utasok nagy száma ellenére nem gondoltuk, hogy sokat fognak enni-inni-vásárolni. Már a menüt visszautasították sokan amikor osztogattam, bár egy ideig átvertek amikor bólogattak a bolgárok bőszen, aztán mégis hiába nyújtogattam feléjük. Csak úgy 15 sor után jöttem rá, hogy náluk fordítva van a fejrázás..
Lényeg a lényeg, hogy a kollegákkal temérdek időnk volt kávézni, szendvicset sütögetni a hátsó konyhában. Már épp elmerültünk volna a Hello magazin vagy valamely más szennylap csodálatos paparazzi képeinek nézegetése közben, amikor megcsapta az orromat egy kis cigifüst. Hopp felpattantunk és háttal láttunk egy fazont visszamenni a helyére. A ketteske kiadta a parancsot, hogy csekkoljuk a vécét, keressük a csikket hátha még ég, közben ő az utast ment kiosztani, tudniillik a dohányzás tilos a repülőn, de nem csak kényelmi okokból mint egy nemdohányzó étterem...
Tolmács is kellett mert az illető egy kukkot sem beszélt angolul, épp csak kirándulni mentek a haverokkal. Nagy nehezen kiderült, hogy csak félig szívta el a cigit, a csikk nála volt, be is gyűjtöttük mint terhelő bizonyíték és a szabályoknak megfelelően kellett hívni a rendőrséget amikor megérkeztünk. Szegény csóka, szerintem elég lett volna neki egy kis fenyítés is a részünkről, a rendőrnek már mást se mondott mint hogy Sorry, sorry! amit szépen betanítottak neki a haverok angolul. A sztori végét nem tudom, de valószínű elengedték, max a Ryanair nem látja szívesen más járatain.

A másnapi milánói út azért indult nyugisnak, mert csak 124 utast vártunk a 190 fős gépre, szóval no para a sok csomag vagy a helyüket nem találó olaszok miatt. A nap mégis azért lett szórakoztató, mert igen jó arcokkal repültem, 3 sráccal, ami már alapból jó szokott lenni :) Abból az egyik magyar, külön jó, minden kis megjegyzést magyarul toltunk egymásnak, kivéve persze ha nagyon egyértelműen ott voltak a többiek is, egy lengyel és egy angol srác. Milánóban a kis 2-es angol gyerek odahívott a hátsó lépcsőhöz, hogy megmutasson egy kis sérülést a hátsó felső farok burkolatán. Kikérte a véleményem, hogy vajon ez jelentenivaló-e, hát mondom biztos ami biztos, nézessük már meg a kapitánnyal is, mert a tanfolyamon láttunk egy videót, amikor kis repedés volt egy gép ajtaja mellett a csavaroknál és a hideg és nyomás hatására kitágult és a levegőben lerepült a fél gép teteje..
A kapitány azt üzente, hogy már látta reggel is és semmi gáz, odajön az 1-es is, legyint, aszongya majd kiküldünk 2 utast, hogy tartsák a farkat ha nagy lesz a baj.. A későbbiekben sem ment ez másképp, annyit röhögtünk ma mint én egész hónapban együtt véve összehasonlítva más keserű kollégákkal. A lengyel 1-es nem csak minket nevettetett meg, de szerintem az utasokat is, már akik tudtak angolul, mert egy épkézláb mondatot nem mondott az üdvözlőszövegben (ami elvileg egy betanult bekezdés), csak rakta a szavakat egymás után. Az ajándékárusítás után hátrajött, hogy közölje, bocs srácok, de nagyon mínuszba leszünk, mert véletlen 2 vonatjegy helyett 2 parfümöt ütött a gépbe..hihihi (ja azt nem is említettem, hogy folyton kuncogott). Ezt persze a jutalékunkból fogják levonni, de a mai napért megérte! :)